Перайсьці да зьместу

Дорг (імя)

Зьвесткі зь Вікіпэдыі — вольнай энцыкляпэдыі
(Перанакіравана з «Дрога»)
Drogo
Паходжаньне
Мова(-ы) германскія
Іншыя формы
Варыянт(ы) Дрога, Драга, Драка
Зьвязаныя імёны Даргіла, Доргень, Даргвойн, Драгат
Зьвязаныя артыкулы
якія пачынаюцца з «Дорґ»

Дорг, Дрога, Драга, Драка — мужчынскае імя і вытворнае ад яго прозьвішча.

Дрога, Драга або Драка (Drogo, Drago, Draco) — імя германскага паходжаньня[1][2]. Іменная аснова дрог- (дорг-) паходзіць ад бургундзкага drogo 'ваяр'[2] або ад германскага dragan 'несьці, падтрымліваць'[3]. Сярод ліцьвінаў бытавалі імёны Даргіла (Драгіл, Даргель, Драгал), Доргень (Доргін), Драгат. Адзначаліся германскія імёны Drogila (Drogulus), Drogen (Drogin), Drogat. Апроч таго, адзначалася германскае імя Darg[4][5].

У Польшчы гістарычна бытавалі імёны Droga, Drogiel, Dargan (Drogan), Dargota, Dargusz (Dargasz, Drogusz, Drogosz), Dargomier (Drogomir), Dargorad (Drogoradz), Dargosław (Drogosław), Lederg, Świedarg[6].

У Прусіі бытавалі імёны: Darghe (1435 год)[7], Dargil / Dargel / Dargilo[a] (1344 і 1392 гады), Drogenne[b][10], Dargebut / Dargebute / Dargebudt[c] (1363 год)[7], Dargaude / Dargawde[d][7], Dragothe (1414 год)[10]. Апроч таго, у Прусіі бытавалі прозьвішчы Darge[13][14][15] і Drage[16].

У Ноўгарадзе, магчыма, бытавала імя Дарагабуд[c]: Дорогобуде[17].

У Польшчы ў XVII—XVIII стагодзьдзях адзначаліся прозьвішчы Darga, Dargiel, Dargosz[18].

У Памор’і бытавала прозьвішча Darger[19].

Варыянты імя ў гістарычных крыніцах: Dorge (Хроніка Прускай зямлі Мікалая зь Ярошына)[20]; Darge (Паведамленьні аб літоўскіх дарогах)[21]; Astyk cum fratre germano Dorgy (18 студзеня 1401 году)[22]; Sudimundi Dorgyeowicz[23], Sudimundi Dorgeowycz[24] (Sudimund Dorgewicz[25]; 1 верасьня 1431 году); пану Судимонъту Доркгевичу (Судимонът Доркгевич[25], 1440—1492 гады)[26]; пан Дорг (20 красавіка 1448 году[27], 1440—1492 гады[28]); Доркгъ (1440—1492 гады)[29]; Dorgys Gethowthowycz (2 лістапада 1449 году)[30]; Iwan Dorohowicz (13 чэрвеня 1456 году)[31]; люди… а Драку зъ братомъ (28 чэрвеня 1456 году)[32]; Михно Доркгевич(ъ) (18 чэрвеня 1482 году, 18 верасьня 1484 году, 17 сакавіка 1488 году[33]); Михно Доркевичъ (23 лістапада 1486 году)[34]; Михаилъ Доркгевичъ в Довъкгахъ (12 кастрычніка 1488 году)[35]; панъ Миколаи Доркгевичъ (5 сьнежня 1492 году)[36]; memoriae Nicolai Dorgowicz (каля 1500 году)[37]; et Jacobo Dargowycz scabino et fratre eius Joanne (11 жніўня 1515 году)[38]; ciuis caunensis Jacobus Dorgewicz… Dargewicz (1524 год)[39]; пустовщины… Даркгишку (1537 год)[40]; Минтовт Доркгович (1538 год)[41]; cело Доркгевичи (1554 год)[42]; Миколай Дороговичъ (1567 год)[43]; Georgius Dragowicz medicinae doctor (27 сакавіка 1586 году)[44]; Дракга Сименько… Ивань Дракга (1649 год)[45]; Drakowicz (1671—1681 гады)[46]; Piotr Dargiewicz (1675—1677 гады)[47]; Jerzy Józef Draga (1799 год)[48][e].

Даргевічы (Dargiewicz) — літоўскі шляхецкі род з Троцкага павету[65].

Доркі — літоўскі шляхецкі род[66].

Даргевіч (Dargiewicz) і Драг (Drag) — прозьвішчы, зафіксаваныя ў XIX стагодзьдзі ў ваколіцах Сувалкаў[67].

У XVI ст. існавала сяло Драгі (Драги) у Жамойцкім старостве[68].

На гістарычнай Вількаміршчыне існуе вёска Дрогішкі, на гістарычнай АшмяншчынеДоргішкі, у гістарычнай ПрусііДарген.

  1. Адзначалася старажытнае германскае імя Drogila[8]
  2. Адзначалася старажытнае германскае імя Druogen[9]
  3. 1 2 Адзначалася старажытнае германскае імя Dragobod[11]
  4. Адзначалася старажытнае германскае імя Dragoaldus[12], Dracoald[11]
  5. Таксама:
    • Драгейка: Samuel Dragieyko[49] (1690 год), boiar… Drogieykow (20 чэрвеня 1792 году)[50];
    • Драган (адзначалася старажытнае германскае імя Droconis[51], германскае імя Druggan[52]): po Draganie (18 траўня 1588 году)[53], sioło Wasiuny… Jan Dragon (3 студзеня 1664 году)[54], nieboszczyka P. Drogoniewicza[55];
    • Даргуш, Даркша: Даргушы і Даркшэвічы — літоўскія шляхецкія роды[56], у Памор’і адзначалася прозьвішча Dargusch[57];
    • Драгаўдзь (адзначалася старажытнае германскае імя Dragoaldus[12], Dracoald[11]): Dragowdzie (1744 год)[58];
    • Драгайла: чоловековъ: Дрокгаило (7 лістапада 1442 году)[59];
    • Драгінт: Daniel Drogint (1667 год)[60]
    • Драгімін (адзначалася германскае імя Drugmanne[61]): Drogyminischky (16 лютага 1410 году)[62]
  1. Förstemann E. W. Altdeutsches Namenbuch. Bd. 1: Personennamen. — Bonn, 1900. S. 420.
  2. 1 2 Дайліда А. Пачаткі Вялікага княства Літоўскага: ад стварэння да Крэўскай уніі / Рэц. С. Тарасаў. — Менск, 2019. С. 22.
  3. Morlet M.-T. Les noms de personne sur le territoire de l’ancienne Gaule du VIe au XIIe siècle. T. I: Les noms issus du germanique continental et les créations gallo-germaniques. — Paris, 1971. P. 74.
  4. Vroonen E. Les noms de famille de Belgique. Vol 2: Dictionnaire étymologique des noms de famille de Belgique. — Bruxelles, 1957.
  5. D, Dictionnaire de tous les noms de famille belges
  6. Słownik etymologiczno-motywacyjny staropolskich nazw osobowych. Cz. 1: Odapelatywne nazwy osobowe. — Kraków, 2001. S. 56.
  7. 1 2 3 Trautmann R. Die altpreußischen Personennamen. — Göttingen, 1925.S. 22.
  8. Morlet M.-T. Les noms de personne sur le territoire de l’ancienne Gaule. T. III: Les noms de personnes contenus dans les noms de lieux. — Paris, 1985. P. 292.
  9. Förstemann E. W. Altdeutsches Namenbuch. Bd. 1: Personennamen. — Bonn, 1900. S. 421.
  10. 1 2 Trautmann R. Die altpreußischen Personennamen. — Göttingen, 1925. S. 26.
  11. 1 2 3 Förstemann E. W. Altdeutsches Namenbuch. Bd. 1: Personennamen. — Bonn, 1900. S. 1462.
  12. 1 2 Searle W. G. Onomasticon anglo-saxonicum. — Cambrigde, 1897. P. 548.
  13. DARGE (Ortsfamilienbuch Abschwangen/Almenhausen), Verein für Computergenealogie e.V. (CompGen)
  14. DARGE (Ortsfamilienbuch Stockheim, Verein für Computergenealogie e.V. (CompGen)
  15. DARGE (Ortsfamilienbuch Deutsch Wilten, Verein für Computergenealogie e.V. (CompGen)
  16. DRAGE, Verein für Computergenealogie e.V. (CompGen)
  17. Зализняк А. А. Древненовгородский диалект. 2-е изд. — М., 2004. С. 509.
  18. Antroponimia Polski od XVI do końca XVIII wieku. T. 1: A—G. — Kraków, 2007. S. 383.
  19. DARGER, Verein für Computergenealogie e.V. (CompGen)
  20. Scriptores rerum Prussicarum. Bd. 1. — Leipzig, 1861. S. 351.
  21. Scriptores rerum Prussicarum. Bd. 2. — Leipzig, 1863. S. 667—669, 671, 677, 679.
  22. Akta unji Polski z Litwą, 1385—1791. — Kraków, 1932. S. 37.
  23. Бучинський Б. Кілька причинків до часів вел. князя Свитригайла (1430—1433) // ЗНТШ. Т. 76. — Львів, 1907. С. 136.
  24. Бучинський Б. Кілька причинків до часів вел. князя Свитригайла (1430—1433) // ЗНТШ. Т. 76. — Львів, 1907. С. 135.
  25. 1 2 Пятраўскас Р. Літоўская знаць у канцы XIV—XV ст.. — 2-е выд. — Смаленск, 2014. С. 304.
  26. Lietuvos Metrika. Knyga 3 (1440—1498). — Vilnius, 1998. P. 27.
  27. Archiwum książąt Lubartowiczów Sanguszków w Sławucie. T. 1, 1366—1506. — Lwów, 1887. S. 44.
  28. Lietuvos Metrika. Knyga 3 (1440—1498). — Vilnius, 1998. P. 63.
  29. Lietuvos Metrika. Knyga 3 (1440—1498). — Vilnius, 1998. P. 20, 33, 50, 57.
  30. Kodeks dyplomatyczny katedry i diecezji Wilenskiej. T. 1, z. 1: 1387—1468. — Kraków, 1932. S. 221.
  31. Kodeks dyplomatyczny katedry i diecezji Wilenskiej. T. 1, z. 1: 1387—1468. — Kraków, 1932. S. 249.
  32. Археографический сборник документов, относящихся к истории Северо-западной Руси. Т. 7. — Вильна, 1870. С. 5.
  33. Lietuvos Metrika. Knyga 4 (1479—1491). — Vilnius, 2006. P. 55, 112, 117.
  34. Lietuvos Metrika. Knyga 4 (1479—1491). — Vilnius, 2006. P. 28.
  35. Lietuvos Metrika. Knyga 4 (1479—1491). — Vilnius, 2006. P. 76.
  36. Lietuvos Metrika. Knyga 3 (1440—1498). — Vilnius, 1998. P. 72.
  37. Kodeks dyplomatyczny katedry i diecezji Wilenskiej. T. 1, z. 2: 1468—1501. — Kraków, 1939. S. 563.
  38. Rowell S. C. Acta primae visitationis diocesis vilnensis anno domini 1522 peractae. Vilniaus Kapitulos Archyvo Liber IIb atkūrimas. — Vilnius, 2015. P. 33.
  39. Lietuvos Metrika. Knyga 224 (4) (1522—1530). — Vilnius, 1997. P. 133.
  40. Mackavičius A. Žemaitijos valsčių surašymas 1537—1538 m. — Vilnius, 2003. P. 27.
  41. Mackavičius A. Žemaitijos valsčių surašymas 1537—1538 m. — Vilnius, 2003. P. 229.
  42. Археографический сборник документов, относящихся к истории Северо-западной Руси. Т. 8. — Вильна, 1870. С. 59.
  43. Литовская метрика. Отд. 1. Ч. 3. — Петроград, 1915. С. 1085.
  44. Lietuvos Metrika. Knyga 276 (62) (1584, 1586, 1597). — Vilnius, 2010. P. 127.
  45. Реєстр Війська Запорозького 1649 року. — К., 1995. С. 246, 381.
  46. Zinkevičius Z. Lietuvių antroponimika: Vilniaus lietuvių asmenvardžiai XVII a. pradžioje. — Vilnius, 1977. P. 137.
  47. Žemaičių vyskupijos vizitacija 1675—1677 m. // Fontes Historiae Lituaniae. Vol. X, 2011. P. 142.
  48. Daugiele, Geneteka baza Polskiego Towarzystwa Genealogicznego
  49. Metryka Litewska. Rejestry podymnego Welkiego Ksiestwa. Księstwo Żmudzkie 1690 r. — Warszawa, 2009. S. 157.
  50. Акты, издаваемые Виленской Комиссией для разбора древних актов. Т. 24. — Вильна, 1897. С. 512.
  51. Haubrichs W. The early medieval naming-world of Ravenna, eastern Romagna and the Pentapolis // Ravenna: its role in earlier medieval change and exchange. — London, 2016. P. 288
  52. Ferguson R. The Teutonic Name-system Applied to the Family Names of France, England, & Germany. — London, 1864. P. 196.
  53. Archiwum Domu Sapiehów. — Lwów, 1892. S. 32.
  54. Lietuvos inventoriai XVII a. — Vilnius, 1962. P. 229.
  55. Metryka Litewska. Rejestry podymnego Welkiego Ksiestwa. Księstwo Żmudzkie 1690 r. — Warszawa, 2009. S. 108.
  56. Сьпіс шляхецкіх родаў, прозьвішчы якіх пачынаюцца на Д, Згуртаваньне беларускай шляхты
  57. DARGUSCH, Verein für Computergenealogie e.V. (CompGen)
  58. Diecezja Wileńska, 1744, Pawet, 20 лютага 2011 г.
  59. Lietuvos Metrika. Knyga 3 (1440—1498). — Vilnius, 1998. P. 67.
  60. Błaszczyk G. Herbarz szlachty żmudzkiej. T. 1. — Warszawa, 2015. S. 570.
  61. Patronyme DRUGMANNE, Filae.com: Genealogy
  62. Kodeks dyplomatyczny katedry i diecezji Wilenskiej. T. 1, z. 1: 1387—1468. — Kraków, 1932. S. 78.
  63. Дайліда А. Пачаткі Вялікага княства Літоўскага: ад стварэння да Крэўскай уніі / Рэц. С. Тарасаў. — Менск, 2019. С. 235.
  64. Опись документов Виленского центрального архива древних актовых книг. Вып. 1. ― Вильна, 1901. С. 1.
  65. Malewski Cz. Rodziny szlacheckie na Litwie w XIX wieku. — Warszawa, 2022. S. 254.
  66. Літоўская шляхта, Генэалёгія Лычкоўскіх
  67. Professor Jerzy Wisniewski, List of the XIXth century Suvalki region family names, Suwalki Genealogical Society
  68. Спрогис И. Я. Географический словарь древней Жомойтской земли XVI столетия. — Вильна, 1888. С. 101.